Oldásos töbörképződés

A településtől délre húzódó területen – egy 3 km hosszú és 1 km széles sávban – meglepően sok karsztos mélyedés található. Ezek többségét a külfejtéses bauxitbányászat tárta fel, de néhány kisebb, lefolyástalan természetes teknő is kivehető a közel sík térszíneken (1).
A külfejtéseket különböző mértékben rekultiválták (lásd rekultivációs tábla), viszont az itteni – Halimba-X. jelű – bauxitlencse esetében elmaradt a visszatöltés, így benne jól tanulmányozható az ősi karsztformák egy része.
A bányatalpon néhány méter magasságú és ennél alig nagyobb átmérőjű, kúpszerű kiemelkedések (2) mutatkoznak. Dolomit anyaguk bizonyítja, hogy ezek a bauxit alatt eltemetődve megőrződött, mintegy 60 millió éves karsztfelszín maradványai. A köztük lévő egykori mélyedések alján még mindig ott a bauxit, így az őskarsztos töbör pontos térbeli alakját (3) csak fúrásokból ismerjük.
Hasonló, de jóval nagyobb szintkülönbséget mutató trópusi karsztformák manapság Délkelet- Ázsiában láthatók (4). Ily mértékben tagolt morfológiát Halimbán ne keressünk, viszont a képződés folyamata itt is szinte ugyanaz. A mészkő- és dolomitterületeket borító buja trópusi növényzet lebomló szerves anyaga sok szén-dioxidot tartalmaz. A rajta átszivárgó esővíz „felveszi” ezt a gázt, és immár agresszív szénsavként éri el a karbonátos alapkőzetet, melyet oldani kezd (karsztosodás).
A térszín eredeti egyenetlensége miatt helyenként eleve vastagabb ez a szerves takaró, így ott erőteljesebb lesz az oldódás, míg a kiemelkedések felett kisebb a mértéke. Az így növekvő mélyedésekben még több növényi hulladék tud felhalmozódni, ezért – az önmagát erősítő folyamat révén – idővel nagy, zárt töbrök és köztük szabálytalan halmok vagy kúpos formák alakulnak ki.
E körkörösen zárt peremű mélyedéseket idegen szóval dolinának hívják. Régi magyar nevük töbör a Bükk vidékén. Onnan vette át ezt a kifejezést a hazai földrajzos szaknyelv. (Az előbbi elnevezés azért nem pontos, mert a szláv nyelvterületen a völgyeket nevezik dolinának.) A töbör tányér vagy tál alakja a természetben többnyire nem ideális (5); a kör vagy ovális forma sokszor szabálytalan lefutású, sőt gyakran kisebb kiemelkedések és belső teknők tarkítják az aljzatot, ahogy az itt is látható. A méretek is nagyon eltérőek lehetnek. A „klasszikus” dinári karszton akár fél kilométer átmérőt és százméteres mélységet is elérhetnek a töbrök, míg a magyarországiak ennél szerényebbek (6).
Utóbbiak ugyan nem trópusi karsztosodással jöttek létre, mint a Halimba környéki ősi töbrök, de a folyamat lényege ugyanaz. A paleocén korban itt is szénsavas oldatok formálták a dolomit felszínét, és kialakították ezt a körülöttünk látható, nagy földtani természeti értéket képviselő őskarsztos térszínt.