Helyreállítás a bányászat után

A bányaművelés befejeztével indulhat a megváltozott környezet rekultivációja. A szó eredeti értelme szerint ilyenkor a bányászat megkezdése előtti mezőgazdasági területet vagy erdőt a korábbihoz hasonló művelés folytatására teszik alkalmassá.
Az első feladat azon építmények elbontása, hulladékok elszállítása, melyek zavarhatják a későbbi hasznosítást. Esetünkben betondarabok, sínek, drótkötelek (1) maradtak hátra a bányászat befejeztével.
Külszíni művelés után a legfőbb szempont a talajvédelem. A rekultiváció első lépése itt már a bányászat megkezdésekor megtörténik azzal, hogy az értékes, humuszos termőréteget összegyűjtik és külön lerakatokban helyezik el.
A bányaművelés befejeztével a kitermelt meddő kőzetanyagot - a szintkülönbségeket kiegyenlítve vagy csökkentve – elterítik. A bányagödröt – legalább - részben visszatemetik (2). Rézsűket kis meredekséggel alakítanak ki, hogy a termőtalaj csapadékvíz általi lehordását mérsékeljék.
A növényzet visszatelepítése is e cél szem előtt tartásával történik meg. Szerencsés esetben - a talajban található növényi szaporítóanyagok révén - egészséges összetételű növényborítás alakul ki (3). A deponálás során azonban a talaj tápanyagtartalma, szerkezete romlik. Gyakori, hogy néhány agresszíven terjedő növényfaj hatalmasodik el, kiszorítva a természetes társulás igényesebb, értékesebb résztvevőit. A mielőbbi gyepborítás elérése érdekében szükséges lépés lehet a fűmagszórás, tápanyag-utánpótlás, gyomszabályozás.
A fásításoknál is a talaj megóvása az elsődleges szándék. Gyakran döntenek a nem őshonos, de a talajjal szemben igénytelen fekete és erdei fenyő telepítése mellett, melyeket hozzáértéssel ápolva - lassan- elegyes, majd lombos erdővé tudnak alakítani.
Napjainkban – figyelembe véve a bányászattal feltárt földtani érdekességeket, vagy a létrehozott élőhelytípusokat - a hatóság nem mindig a klasszikus értelemben vett helyreállítást támogatja. Egyes esetekben a bányagödrök betemetése helyett, azok hosszú távú fenntartása is kívánatos lehet. A kialakított sziklafalakat ragadozómadarak, hüllők, esetleg ritka növények vehetik birtokukba, amelyek miatt fontos megőrizni a fészkelő- vagy élőhelyet nyújtó alakzatokat.
A bányászat során gyakran olyan földtani érdekességek válnak láthatóvá, melyekkel még a szakembereknek sem sokszor nyílik lehetőségük találkozni. A nyersanyag kitermelése feltárhatja a kőzetek – akár százmillió éveket bemutató – rétegsorait, vagy ősmaradványokat rejtő szinteket hozhat felszínre. Ezek a helyszínek tudományos kutatási és oktatási, ismeretterjesztési célokra is alkalmasak lehetnek. Termőtalaj híján a tájba illesztés itt hosszadalmas folyamat. Elsőként a talajjal szemben kevésbé igényes fás és lágyszárúak veszik birtokba a területet. Érdekes módon több orchideafaj (4) is megtalálja életfeltételeit ezeken a bolygatott, szélsőséges vízháztartású területeken. A megtelepedő növények mállasztják, omlasztják a kőzetet, árnyat adnak, humuszanyagot képeznek, megtartják a nedvességet – így segítik megteremteni az életfeltételeket a kevésbé ellenálló fajok számára (5).