







A bányaművelés befejeztével indulhat a megváltozott környezet rekultivációja. A szó eredeti értelme
szerint ilyenkor a bányászat megkezdése előtti mezőgazdasági területet vagy erdőt a korábbihoz
hasonló művelés folytatására teszik alkalmassá.
Az első feladat azon építmények elbontása, hulladékok elszállítása, melyek zavarhatják a későbbi
hasznosítást. Esetünkben betondarabok, sínek, drótkötelek (1) maradtak hátra a bányászat
befejeztével.
Külszíni művelés után a legfőbb szempont a talajvédelem. A rekultiváció első lépése itt már a
bányászat megkezdésekor megtörténik azzal, hogy az értékes, humuszos termőréteget összegyűjtik
és külön lerakatokban helyezik el.
A bányaművelés befejeztével a kitermelt meddő kőzetanyagot - a szintkülönbségeket kiegyenlítve
vagy csökkentve – elterítik. A bányagödröt – legalább - részben visszatemetik (2). Rézsűket kis
meredekséggel alakítanak ki, hogy a termőtalaj csapadékvíz általi lehordását mérsékeljék.
A növényzet visszatelepítése is e cél szem előtt tartásával történik meg. Szerencsés esetben - a
talajban található növényi szaporítóanyagok révén - egészséges összetételű növényborítás alakul ki
(3). A deponálás során azonban a talaj tápanyagtartalma, szerkezete romlik. Gyakori, hogy néhány
agresszíven terjedő növényfaj hatalmasodik el, kiszorítva a természetes társulás igényesebb,
értékesebb résztvevőit. A mielőbbi gyepborítás elérése érdekében szükséges lépés lehet a
fűmagszórás, tápanyag-utánpótlás, gyomszabályozás.
A fásításoknál is a talaj megóvása az elsődleges szándék. Gyakran döntenek a nem őshonos, de a
talajjal szemben igénytelen fekete és erdei fenyő telepítése mellett, melyeket hozzáértéssel ápolva -
lassan- elegyes, majd lombos erdővé tudnak alakítani.
Napjainkban – figyelembe véve a bányászattal feltárt földtani érdekességeket, vagy a létrehozott
élőhelytípusokat - a hatóság nem mindig a klasszikus értelemben vett helyreállítást támogatja. Egyes
esetekben a bányagödrök betemetése helyett, azok hosszú távú fenntartása is kívánatos lehet.
A kialakított sziklafalakat ragadozómadarak, hüllők, esetleg ritka növények vehetik birtokukba,
amelyek miatt fontos megőrizni a fészkelő- vagy élőhelyet nyújtó alakzatokat.
A bányászat során gyakran olyan földtani érdekességek válnak láthatóvá, melyekkel még a
szakembereknek sem sokszor nyílik lehetőségük találkozni. A nyersanyag kitermelése feltárhatja a
kőzetek – akár százmillió éveket bemutató – rétegsorait, vagy ősmaradványokat rejtő szinteket
hozhat felszínre. Ezek a helyszínek tudományos kutatási és oktatási, ismeretterjesztési célokra is
alkalmasak lehetnek. Termőtalaj híján a tájba illesztés itt hosszadalmas folyamat. Elsőként a talajjal
szemben kevésbé igényes fás és lágyszárúak veszik birtokba a területet. Érdekes módon több
orchideafaj (4) is megtalálja életfeltételeit ezeken a bolygatott, szélsőséges vízháztartású területeken.
A megtelepedő növények mállasztják, omlasztják a kőzetet, árnyat adnak, humuszanyagot képeznek,
megtartják a nedvességet – így segítik megteremteni az életfeltételeket a kevésbé ellenálló fajok
számára (5).
Kérdése van? Tegye fel!