







A község határának déli része teljesen száraz (1); sem források, sem vízfolyások nincsenek
arrafelé. Ennek oka egyrészt az, hogy a mészköves, dolomitos térszíneken beszivárog,
elnyelődik a csapadékvíz (erre utal a Nyelőke helynév), másrészt a dombos terület a
karsztvízszint fölött helyezkedik el. Csupán néhány kisméretű időszakos pocsolya látható a
vízzáró agyagos, bauxitos foltok mélyedéseiben (2).
A településtől északra húzódó, némileg mélyebb fekvésű felszínek viszont egészen más képet
mutatnak. A medence jellegű, széles völgytalpon (3) a Kígyós-patak – ma már szabályozott,
kiegyenesített mederben – halad ÉK-ről DNy-i irányba.
Halimba központjától néhány száz méterre észak felé található a Tormás-kút, ami a telek
hajdani tulajdonosáról kapta a nevét. Ez a fákkal sűrűn benőtt vizenyős rész (4) valójában egy
nagyobb kiterjedésű vízkilépési helyet jelöl. Több kisebb, néhány méter átmérőjű foltban
szivárog elő a víz (5), majd egy nádason át vékonyka mederben fut a gyengén lejtő, gyepes
térszínen.
Egy hozzá hasonló, de fátlan vízfakadási hely pár száz méterrel távolabb is mutatkozik. Ennek
félköríves forrásudvarában szintén nagyobb szivárgó felület alakult ki, amelynek vizét kis
mesterséges tóban gyűjtik össze (6). Ezek a vízfakadási helyek nem karsztforrások, hanem a
felső-eocén agyagos, márgás vízzáró kőzetek fölött összegyűlő réteg- és talajvizek felszínre
lépési pontjai.
A lejjebb látható mesterséges tavaknak sincs köze a főkarsztvízhez, ami a terület alatt
eredetileg is több tíz méterrel húzódott. A múlt század nagyarányú bauxitbányászata azonban
alaposan megváltoztatta a felszín alatti vizeket is. Mivel az itteni nyersanyag mindenütt nagy
mélységben helyezkedett el, a bányaterek víztelenítéséhez óriási mennyiségű – percenként 5-
10 köbméter – karsztvizet szivattyúztak ki évtizedeken keresztül. Mintegy 70 méterrel
süllyesztették a karsztvízszintet; 1990-ben 110 m tszf. magasságon állt. A fokozatos
bányabezárások és a szivattyúzás mérséklése után, 2006-ban 160-170 m tszf. szintre
emelkedett, de még akkor is mintegy 50 méterrel húzódott a felszín alatt.
Felmerül a kérdés: hogyan létezhetnek mégis tavak a területen? A magyarázat egyszerű: a
kitermelt, több tíz méter vastag bauxit helyén létrejött hatalmas bányaüregek idővel
beszakadoztak, és emiatt a felszín is utánuk rogyadozott. Jókora térszíni mélyedések, teknők
alakultak ki (7). Mivel agyagos kőzetek vannak a talaj alatt, így a csapadék, továbbá az oda
tartó mélységi vízáramlások és az összegyűlő felszíni vízfolyások tavakat hoztak létre.
Hasonló terepmélyedés a tavaktól DNy-ra is látható a réten, de abban a horpadásban egyelőre
nincs állandó víz.
Kérdése van? Tegye fel!