Halimba vizei

A község határának déli része teljesen száraz (1); sem források, sem vízfolyások nincsenek arrafelé. Ennek oka egyrészt az, hogy a mészköves, dolomitos térszíneken beszivárog, elnyelődik a csapadékvíz (erre utal a Nyelőke helynév), másrészt a dombos terület a karsztvízszint fölött helyezkedik el. Csupán néhány kisméretű időszakos pocsolya látható a vízzáró agyagos, bauxitos foltok mélyedéseiben (2).
A településtől északra húzódó, némileg mélyebb fekvésű felszínek viszont egészen más képet mutatnak. A medence jellegű, széles völgytalpon (3) a Kígyós-patak – ma már szabályozott, kiegyenesített mederben – halad ÉK-ről DNy-i irányba.
Halimba központjától néhány száz méterre észak felé található a Tormás-kút, ami a telek hajdani tulajdonosáról kapta a nevét. Ez a fákkal sűrűn benőtt vizenyős rész (4) valójában egy nagyobb kiterjedésű vízkilépési helyet jelöl. Több kisebb, néhány méter átmérőjű foltban szivárog elő a víz (5), majd egy nádason át vékonyka mederben fut a gyengén lejtő, gyepes térszínen.
Egy hozzá hasonló, de fátlan vízfakadási hely pár száz méterrel távolabb is mutatkozik. Ennek félköríves forrásudvarában szintén nagyobb szivárgó felület alakult ki, amelynek vizét kis mesterséges tóban gyűjtik össze (6). Ezek a vízfakadási helyek nem karsztforrások, hanem a felső-eocén agyagos, márgás vízzáró kőzetek fölött összegyűlő réteg- és talajvizek felszínre lépési pontjai.
A lejjebb látható mesterséges tavaknak sincs köze a főkarsztvízhez, ami a terület alatt eredetileg is több tíz méterrel húzódott. A múlt század nagyarányú bauxitbányászata azonban alaposan megváltoztatta a felszín alatti vizeket is. Mivel az itteni nyersanyag mindenütt nagy mélységben helyezkedett el, a bányaterek víztelenítéséhez óriási mennyiségű – percenként 5- 10 köbméter – karsztvizet szivattyúztak ki évtizedeken keresztül. Mintegy 70 méterrel süllyesztették a karsztvízszintet; 1990-ben 110 m tszf. magasságon állt. A fokozatos bányabezárások és a szivattyúzás mérséklése után, 2006-ban 160-170 m tszf. szintre emelkedett, de még akkor is mintegy 50 méterrel húzódott a felszín alatt.
Felmerül a kérdés: hogyan létezhetnek mégis tavak a területen? A magyarázat egyszerű: a kitermelt, több tíz méter vastag bauxit helyén létrejött hatalmas bányaüregek idővel beszakadoztak, és emiatt a felszín is utánuk rogyadozott. Jókora térszíni mélyedések, teknők alakultak ki (7). Mivel agyagos kőzetek vannak a talaj alatt, így a csapadék, továbbá az oda tartó mélységi vízáramlások és az összegyűlő felszíni vízfolyások tavakat hoztak létre.
Hasonló terepmélyedés a tavaktól DNy-ra is látható a réten, de abban a horpadásban egyelőre nincs állandó víz.